Első szombat délután.
A frigyláda-szív
Vallási életünk szorosan kapcsolódik az imádat helyéhez, hisz az a mennyel való találkozás, a testvéri közösség helye, amelynek mélységes lelki jelentősége van.
Az ókorban is hasonlóképpen álltak a dolgok. A Templom nem csak egy zsidó kuriózum volt, hanem a megváltás pedagógiáját is jelképező építmény. Közvetlenül a mennyből kapott terv szerint kellett elkészíteni: „A hajlékot pedig azon a módon állítsd fel, amint néked a hegyen mutattatott” (2Móz 26:30).
Az ótestamentumi Szentély legfontosabb tárgya a frigyláda volt, amivel az Újtestamentumban egy új, élő szövetség formájában találkozhatunk: „Ez az a szövetség, melyet kötök velük ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjükbe írom be azokat” (Zsid 10:16). Ebben rejlik vallásos, „keresztény életünk” lényege (Ted Wilson). Szívünk Isten szent lakhelye, a magasságos Isten frigyládája, Isten háza, égő szeretetének és erényeinek forrása. Az Ótestamentumban a frigyláda Isten jelenlétét jelképezte népe között, az Újtestamentumban viszont a frigyláda egy élő, konkrét személy. Isten elhatározta, hogy egy személyben, egy szívben fog lakozni. Mint tudjuk, a frigyládában őrizték a mózesi törvény két kőtábláját, mely Isten azon akaratát fejezte ki, hogy megőrzi a szövetséget népével, és rámutat az isteni szövetség iránti hűség feltételeire.
Zsidók 10:16 verse szerint a szív az, amely befogadja Jézust, az élő Igét, Isten teljes akaratát és igazságát, és ezáltal lesz az ember és az Isten közötti szövetség frigyládájává, ami Jézus Krisztus áldozata által válik lehetségessé.
Frigyláda-szív
Hogyan valósulhat meg ez a mennyei csoda? Figyeljük meg 2Mózes 25: 10–22 verseit. Minden apró részlet lelki töltettel rendelkezik. A látható dolgok rendeltetése a transzcendentális elemek kifejezése. Ezért létfontosságú a terv tiszteletben tartása és a jelképek megértése. A hit emberei mindig is igyekeztek meglátni az anyagon túli dolgokat, hiszen ha önmagában csak az anyag a cél, az már bálványimádást jelent. Ábel az áldozati bárányban a világ Megváltóját fedezi fel, Ábrahám repes az örömtől, látva az Úr napját, Mózes pedig az Egyiptom nyújtotta előnyökön túl az örök előnyöket is látja.
„Csináljanak egy ládát.” Egyedi darabról van szó, mely nem emberi elme szüleménye. Az üdvösséget az egyedi Üdvözítő által nyerjük fentről. Az igazság egyedi, semmit sem változtathatunk azon. Luther mondotta: „Ne nyúljanak az Igéhez!”
Milyennek képzeljük el a frigyládát? Szuper-számítógépnek? Nem, egy egyszerű ládáról van szó. Minden, amit Isten teremtett, egyszerű, természetes, viszont mélységes jelentőséggel bír. A szerény és törékeny ibolya jelenlétéről természetes és átható illata árulkodik. Az igazságról csak egyszerűséggel beszélhetünk ékesszólóan.
Az egyediség arra is utal, hogy emberi lényekként egyediek vagyunk, akikben Isten gyöngéden, fokozatosan, nagy türelemmel munkálkodik személyiségünknek megfelelően, hogy átalakíthasson országa állampolgáraivá.
„Sittim fából” (akácfából). Furcsa választás. Engedetlen faanyag, a puszta „lakója”, görcsös, nehezen feldolgozható, alig készíthető a törzséből ép szál deszkadarab. Tökéletes jelképe a testi embernek, aki földből született, méltatlan, és folyamatosan önmagával harcol (Róm 7:18-24). A galileai Asztalos mindannyiunk fölé hajol, hogy elvégezze az átalakítás hatalmas munkáját.
„Borítsd meg azt tiszta arannyal.” A lemezborítás nehéz művelet. A fa és az arany az egymástól különböző két természetet jelképezi: az emberit és a mennyeit (Jel 3:18). Amikor ránézel az arannyal bevont fára, csak az aranyat látod, a deszka rejtve marad. „Megváltónk elénk jön, átölel bennünket, igazságának fehér ruháját adja ránk, és így vezet bennünket az Atyához. Istennél értünk könyörög: »Kérlek, ne erre a tévelygő gyermekre tekints, hanem énrám!«” (Ellen G. White, Gondolatok a Hegyibeszédről, 8. o.).
„Belül is, kívül is megborítsd azt.” Ez a nehéz folyamat belül kezdődik el és kifelé irányul, amit a Biblia az újjászületés tapasztalatának nevez. A ragyogás is belülről árad kifelé. Csak az újjászületett szív képes a szentség cselekedeteivel teljes életre. A fa a borítás után nyer új értéket. A mennyei közösségre Krisztus igazságának felöltözése tesz méltókká bennünket. „Használjuk fel azon kegyelmi eszközöket, melyeket Isten előrelátásából rendelt részünkre, hogy átalakuljunk az Ő képmására, visszahelyeztessünk a szolgáló angyalok társaságába, teljes összhangba és közösségbe az Atyával és a Fiúval” (Ellen G. White, Jézushoz vezető út, 22. o.).
„És a bizonyságot tedd a ládába.” Minden vallásnak megvannak az imádott tárgyai. Itt azonban nem a tárgy a legfőbb érték, hanem a tartalom – a Bizonyság.
A Bizonyság (avagy a Tízparancsolat) Isten ajándéka, mely vallást tesz arról, hogy milyenek a menny lakói, és milyenekké kell válnunk nekünk is. „Imaheti témánk: Érd el a világot! – Hűséges keresztény életmód. Milyen kapcsolat van a keresztény élet és a Krisztusért végzett munka között? Nagyon szoros, mivel életmódunk árulja el, milyen keresztények vagyunk, milyen értékeink és prioritásaink vannak, mivel töltjük az időt, és hogyan használjuk fel erőforrásainkat? Milyen életet élünk?” (Ted Wilson).
Csak az aranyba öltözöttek élete tartalmazza az erkölcsi törvényt. A lázadó, testi fát előbb aranyba kell öltöztetni, hogy tartalmazhassa és kifejezhesse a törvény előírásait.
„Csinálj fedelet is.” A fedélnek védelmező szerepe van. Miért van szükség védelemre? A fedetlenül hagyott frigyláda veszélyezteti a világ összes akácfáját, a kárhozatra ítélt világot. Tehát védelemre van szükség. Az akácfa sorsa a törvény előtt ítélet, enyészet. Kit érint a törvény? Jézus magára vette a törvény ítéletét (Ésa 53). Ezért kell bevonni arannyal, és ezért van szükség a fedélre is. Ha nem lenne az engesztelés fedele, mi történne ezzel a világgal?
„Csinálj fedelet is tiszta aranyból.” A fedél nem arannyal bevont fából készült, hanem tiszta aranyból. A kegyelem Krisztusé. A mennyei kegyelemben nincs semmi, ami emberi eredetű!
Itt a kegyelem és a törvény közti, jól meghatározott viszonnyal találkozunk. A kettő kölcsönösen erősíti egymást. A törvény elítél, de ezzel egy időben keresi a kegyelmet, a kegyelem pedig eleget tesz a törvénynek. A király elítél vagy felment, de sosem változtatja meg a törvényt.
„Csinálj két kérubot is aranyból… a fedélnek két végére.” Ez az a hely, ahonnan a kegyelem is és a törvény is látható. A tekintet ráláthat Isten jellemének két alapvető tulajdonságára: igazságosságára és szeretetére.
„Ott jelenek meg néked.” Isten a kegyelem szintjéről beszél hozzánk. Ó, micsoda szeretet! Itt kapjuk meg vagy a szabadulást, vagy az ítéletet. Az igazság minden esetben a legfelsőbb fórumnál keresendő. Addig nem nyugszunk, míg nem jutunk el ide. Azonban, ha már ide jutottunk, akkor vagy elfogadjuk a megváltást, vagy elutasítjuk azt.
Amikor az akácfa kívül is, belül is ragyogni fog
Belső és külső küzdelmekkel szembesülünk. A történelem végéhez közeledve ezek a csaták egyre hevesebbek lesznek. Honnan fogunk erőt nyerni az előre haladáshoz? Hogyan fogjuk tudni teljesíteni a parancsot – „Menjetek el széles e világra!”? Hová rejtőzzünk az ellenség dühe elől? Az aranyba (a feddhetetlenségbe), a fedél (az engesztelés) alá, míg véget ér a harc. Az arannyal bevont és az engesztelés fedele alá rejtőzött embernek biztosított az üdvösség. Íme a hit harca és a győzelem csúcspontja: amikor az akácfa kívül is, belül is ragyogni fog!
Gondolatok az imádsághoz:
1. Miért fontos, hogy az élet megváltozása belülről kifelé történjen?
2. Képes vagy azonosítani szívedben a kegyelem eredményezte változásokat?
3. Milyen jelentősége van számodra a következő kijelentésnek: „Öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust” (Róm 13:14)?
Emil Jigău, a Romániai Unió kincstárnoka