Hétfő.
A keresztény életstílus és a Lélek gyümölcse
Van olyan, hogy „Adventista Bankrablók Egyesülete”? Mondhatnánk, hogy ez a kérdés nevetséges, ugyanis bizonyos életformák nem összeegyeztethetőek az adventizmussal. Hogyan élhetjük meg tehát a hitünket? Ez a kérdés bibliai választ kíván, mégis sok a tévedés.
Ha rosszul fogjuk fel: két szembetűnő tévedés
Vannak, akik számára a jellegzetes keresztény életstílus mit sem számít, ugyanis nem hajlandók meglátni az összefüggést a hit és az életvitel, a tantétel és a viselkedés között. Aztán vannak azok, akik csak a szabályokra és megkötésekre összpontosítanak, és Krisztust vallásos élményeiken kívülre helyezik.
Pál apostol hasonló helyzettel találta magát szemben Galáciában. Néhány keresztény úgy gondolta, hogy a Krisztusban való szabadság mentesít az etikus élet alól (Gal 5:13–6:10). Voltak olyanok is, akik azt hitték, hogy Isten kedvében tudnak járni, ha követik az idejétmúlt ószövetségi előírásokat, beleértve a körülmetélést is (Gal 1:1–5:12).
Pál mindkét oldalt próbára tette. Azoknak, akik úgy gondolták, hogy a cselekedetek nem fontosak, az apostol azt hangsúlyozta, hogy Isten a cselekedetek alapján ítéli meg népét (Gal 6:7–8). Azoknak pedig, akik úgy hitték, hogy cselekedeteikkel kiérdemelhetik Isten kegyét, Pál azt emelte ki, hogy „az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által” (Gal 2:16). Az apostol azt állítja, hogy ha a keresztény életvitel nem az evangéliumban gyökerezik, legjobb esetben olcsó kegyelem, legrosszabb esetben pedig tökéletességre való igény (perfekcionizmus) válik belőle.
A keresztény élet kulcsa Pál tanításai alapján a Krisztusban való radikális elköteleződésben rejlik a Szentlélek mélyreható jelenléte és hatalma által. Gal 5:22–23-ban a „Lélek gyümölcse” kifejezést használja, amivel azokra az erényekre vagy jellemvonásokra utal, amiket a Szentlélek segít elő. Pál kilenc erényt sorol fel, amik a „Lélek gyümölcsét” alkotják. Ezek a következők: „szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség” (Gal 5:22–23)1. Mindezek az erények Krisztus jellemét mutatják be, melyeknek bennünk is – mint követőiben – meg kell mutatkozniuk.
Ahogyan a kifejezés sejteti, a Lélek gyümölcse nem ember alkotta termék, hanem Isten ajándéka. Ahogy az almafák nem teremhetnek banánt, és a disznók nem tudnak repülni, a bűnös embereknek sem lehetséges maguktól isteni erényeket szerezni. Csak Isten képes arra, hogy létrehozza és kifejezésre juttassa jellemét bennünk. Ebből következik a kérdés: a keresztény életvitel bibliai képét mutatjuk-e életünkben? Az igazság az, hogy nem tudjuk Krisztust anélkül magasztalni a családunkban, gyülekezeteinkben, közösségeinkben, hogy olyan vonások, mint a „szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, és mértékletesség” szerves részévé ne válnának keresztény jellemünknek és életvitelünknek.
Ha helyesen fogjuk fel: három létfontosságú igazság
Ezek után pedig felvetődhet a kérdés: Hogyan teremhet meg a Lélek gyümölcse a szívünkben, és nyilvánulhat meg a mindennapi életünkben? Gal 5:24–25-ben Pál három – egymással összefüggő – módot mutat be, ahogyan a keresztény életvitelünket gyümölcsöző tanítványokként érvényesíthetjük.
Először is úgy érvényesíthetjük igaz keresztény életvitelünket gyümölcsöző tanítványokként, hogy rendszeresen emlékeztetjük magunkat arra, hogy „mi pedig Krisztus Jézuséi vagyunk” (Gal 5:24). Ahhoz, hogy gyümölcsöt hozhassunk, naponta kapcsolatot kell teremtenünk Krisztussal (lásd Jn 15:5). Valójában kereszténynek lenni többet jelent, mint hinni bizonyos hitelvekben és betartani egyes szabályokat; a szív radikális átalakulását jelenti, ami az Istennek való, hit általi engedelmességhez vezet.
Vegyük észre, hogy Pál a szeretetet helyezi az erények felsorolásának élére, mert ez a legfőbb erény, amit a hiteles keresztény életstílus döntő bizonyítékának tekint. Máshol így inti a galáciabelieket: „Szeretettel szolgáljatok egymásnak” (Gal 5:13). A lényeg a következő: hétköznapi életünk képes erőteljesen hirdetni az evangéliumot. Ellen White így fogalmazza ezt meg: „Minden ékesszólásnál ékesebben beszél az igaz, őszinte keresztény csendes, következetes, tiszta élete. Az ember nagyobb befolyást áraszt a lényével, mint azzal, amit mond… Az evangélium ügye mellett a legnagyobb érv egy szerető és szeretetre méltó keresztény”.2 A valódi keresztény élete Krisztus-központú.
Másodszor, akkor érvényesíthetjük igaz keresztény életvitelünket gyümölcsöző tanítványokként, amikor „megfeszítjük bűnös természetünket annak szenvedélyeivel és kívánságaival együtt” (24. vers). Keresztényként nem merülhetünk el a test cselekedeteiben (19–21. vers), és állíthatjuk, hogy méltók vagyunk a mennyre. Meg kell halnunk az énünknek. Dietrich Bonhoeffer ezt írta erről: „Amikor Isten elhív egy embert, akkor tulajdonképpen ajánlatot tesz neki, hogy jöjjön, és haljon meg”. Hívőként felelősséget vállalunk azért, hogy kiirtsuk az összes gyomnövényt, ami fenyegetést jelent lelki életünkre, hogy a Lélek gyümölcse virágozhasson. Gyakorlati értelemben ez azt jelenti, hogy bármilyen szokást, gyakorlatot vagy kicsapongást, ami a régi énközpontú és élvezetet kereső életet táplálja, ki kell végeznünk. Az igazi keresztény életvitel önmegtartóztató.
Harmadszor pedig, akkor érvényesíthetjük igaz keresztény életvitelünket gyümölcsöző tanítványokként, amikor „a Lélek szerint is járunk” (Gal 5:25). A Lélek szerint járni azt jelenti, hogy a Szentlélek irányít minket életünk minden területén, a legbensőbb gondolatoktól és érzésektől kezdve a mindennapos kapcsolatokon át egészen addig, hogy hogyan viszonyulunk másokhoz. Ebbe beletartozik, hogy az Ige, ima, dicsőítés, közösség és szolgálat formálnak minket, és ezek szolgálnak erőforrásul. Fontos emlékezni arra, hogy az a keresztény élet, amit nem a Szentlélek vezérel, csúfos bukásra van ítélve. Miközben tartjuk a lépést a Szentlélekkel, meg kell hoznunk a tudatos döntést, hogy kiéheztetjük az óemberünket, és kiműveljük a Lélek gyümölcsét.
Isten hatalma által azt fogjuk tenni, ami helyes. Életünk értékei nem a népszerű szokásokat fogják tükrözni, nem azokhoz fognak igazodni. Amikor a Szentlélek meggyőz minket helytelen döntéseinkről (a beszédünkben, énekünkben, szórakozásunkban stb.), alázatosan megbocsátást fogunk keresni. Ezzel ellentétben, amikor fejlődést tapasztalunk, tartózkodunk attól, hogy ítélkezve, kritikával viszonyuljunk azokhoz a zarándoktársainkhoz, akik nehézségeket tapasztalnak az Istennel való kapcsolatukban. Egy valódi keresztény életvitele a Szentlélektől vezérelt.
Összefoglalva: Egy irányelv
A Lélek gyümölcse, ha mindennap a gyakorlatban használjuk, beemeli Krisztust a gondolatainkba, érzéseinkbe és viselkedésünkbe. Csak a Krisztussal való, élő kapcsolat képes arra, hogy a létezés olyan módját alakítsa ki, ami Istent dicséri, és embereket vonz közelebb hozzá. Mindent összevetve, a következők alkotják az igaz keresztény életstílust: gyümölcsöző tanítványnak lenni, aki jellemében és viselkedésében Krisztust tükrözi. Legyen nekünk is ilyen élményben részünk!
Gondolatok az imádsághoz:
1. Miért fontos megteremni a Lélek gyümölcsét?
2. Eszedbe jutnak olyan konkrét életmódbeli változtatások, amikre a Szentlélek ösztönöz, hogy valósítsd meg őket?
3. Milyen lenne az életed, ha a Szentléleknek teljes körű hatalmat adnál az életedben?
Károli fordítás.
- Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 2001, Advent Kiadó, 339. o.
Alain Coralie, a Hetednapi Adventista Egyház Kelet-közép-afrikai Divíziójának titkára