Timp de citire: 4 minute

Második szombat délután.

Napjainkban gyorsan terjednek a hírek. Sosem rendelkeztünk ennyire naprakész információkkal az időjárásról, külföldre távozott barátainkról, vagy bizonyos eseményekről. Ennek ellenére Jézus közeli visszajövetelének híre mégsem jutott el az egész világra. A modern kommunikációs eszközök sem igazán segítettek ezen a téren.

Ennek egyik oka, hogy az álhírek sokkal gyorsabban terjednek az igazságnál. A szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy az igazságot mellőző hírek hatszor gyorsabban terjednek a korrekt információknál. A hatos szám ismerős az Isten Igéjét értők és a végidei eseményeket tanulmányozók számára. Az ördög, a hazugság atyja valótlanságok terjesztésével foglalja le az embereket, aminek az a következménye, hogy „eltávozott a jogosság, és az igazság messze áll, mivel elesett a hűség az utcán, és az egyenesség nem juthat be” (Ésa 59:14).

Tisztánlátásra van ma szükségünk, ami elengedhetetlen a „Jákob szorongattatásának éjszakájára” készülők számára. Legyünk szilárdak a hitben, álljunk ellen az ördögnek, mivel kételyt és viszályt akar kelteni az emberek és főként a választottak között!

„Jönnek majd a rómaiak”

Tanuljunk Üdvözítőnktől! Személyét és tanításait jól irányzott támadások érték, amelyek célja a nyilvános gyűlöletkeltés volt. Sátán azt akarta, hogy az emberek ne ismerjék el Krisztus messiási voltát, és ügynökei révén különböző álhíreket terjesztett: amikor majd eljön, az emberek nem fogják tudni, honnan való (Jn 7:27); Jézus Galileából származik, nem pedig Betlehemből (Jn 7:40–43); paráznaságból született (Jn 8:41), utalva ezzel a születése körüli vitákra (Mt 1:19). Később az a hír járta, hogy a Megváltó nem járt iskolába, és nem tiszteli a vének hagyományait. Mi több: áthágja a szombat parancsolatát, ami az akkori idők egyik álhíre volt. Ezt oly fondorlatosan terjesztették, hogy még ma is érezteti káros hatását. Az Úr kijelentését a templom lerombolásáról és újjáépítéséről szintén félremagyarázták (Mk 14:56–59). Hangoztatták, hogy Galileából sosem támadt próféta, pedig Jónás próféta szintén galileai származású volt.

Amikor a feltámadás első csodáit tette, a farizeusok álhíreket kezdtek terjeszteni róla, de Lázár feltámadása után rájöttek, hogy „ilyen bizonyítékot semmilyen ravaszsággal nem lehet félremagyarázni” (Ellen G. White, Jézus élete, 537. o.). Földi élete végéhez közeledve, a nép egyre nagyobb szimpátiával fordult Jézus felé. Ellenségei hazaárulással vádolták, állítva, hogy ha a dolgok így maradnak, „eljőnek majd a rómaiak” (Róm 11:48), és megsemmisítik a nemzetet és az országot. De a félretájékoztatás Jézus feltámadása után is folytatódott. Az elöljárók és a katonák azt híresztelték – „mind e mai napig” –, hogy a tanítványok ellopták az Üdvözítő holttestét (Mt 28:15).

Mindenki érintett lehet

Nehogy azt higgyük, hogy az Úr követői mentesültek a kitalációktól vagy az igazság elferdítésétől. Egyik éjszaka Péter megpillantotta az Urat, és azt hitte, hogy kísértetet lát. Csodára volt szükség, hogy megbizonyosodjon az igazságról (Mt 14:25–21). A feltámadás után ugyanazok a félelemmel telt tanítványok egy lelket véltek látni. Amikor meglátták a sebhelyeket, öröm töltötte ugyan el a szívüket, mégsem hittek, csak nagyokat „csodálkozának”. Jézus előttük evett, hogy végre meggyőzze őket (Lk 24:36–43).

Úgy tűnik, természetesebb a hazugságot elhinni, mint az igazságot. Később a tanítványok közül némelyek abban hittek, hogy János apostol örökké élni fog (Jn 21:23). Még a királyok is önmagukat csapták be, amikor emberi képzelgéseknek adtak hitelt, mint például Heródes, aki azt állította szolgáinak, hogy Jézus tulajdonképpen a halottaiból feltámadt Keresztelő János (Jn 14:2; egy ótestamentumi eset: 2Sám 13:30).

Az ördöghöz láncolva

A Zsidókhoz írt levél szerzője szerint nem könnyű megkülönböztetni a jót a gonosztól. A jó és a gonosz tudásának világában csak azok ismerik fel a hamis információt, akik folyamatosan gyakorolnak, tanulnak. Az apostol kijelenti: „Az érett korúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre” (Zsid 5:14).

Hogyan fejleszthetjük magunkban a tisztánlátás képességét annak érdekében, hogy meg tudjuk különböztetni a polyvát a búzától? A válasz különösen hasznos lehet, mivel Ellen G. White is előrelátta, hogy a vég idején Isten népe belső és külső félretájékoztatásnak lesz kitéve. A belső támadás alattomos módon valósul meg, és nagyon sokakat érinteni fog.

„Az ellenség szeretné belesodorni Isten maradék népét a világra váró általános romlásba. Ahogy Krisztus eljövetele közeleg, Sátán egyre eltökéltebben erőlködik, hogy elveszítse őket. Férfiak és nők állnak majd elő, akik azt állítják, hogy új világosságot, új kijelentést kaptak. Azzal a céllal teszik ezt, hogy megingassák a régi tájékozódási pontokba vetett hitet. Tételeiket nem vetik alá Isten Igéje vizsgálatának, mégis akadnak majd olyanok, akiket félre tudnak vezetni. Hamisságokat terjesztenek, és többen beleesnek majd ebbe a csapdába. Kósza értesüléseknek adnak hitelt, majd továbbadják a rémhíreket, s ezzel a lánccal a csalók fejedelméhez kapcsolják magukat. Ez a lelkület nem mindig Isten üzeneteinek nyílt elutasításában fog megmutatkozni, hanem sokféleképpen kifejeződő, tartós hitetlenségben. Minden egyes hamis állítás táplálja és erősíti a kételyt, amely miatt sokan helytelen irányba fordulnak majd” (Bizonyságtételek, 5. köt., 295. o.).

Szintén ebben a könyvben olvashatjuk az alábbi tanácsot is, amely megmenthet az álnok kísértésektől: „Ha vannak a gyülekezetben olyanok, akik Jézus irántuk tanúsított szeretetével és önzetlen jóindulatával ellenkezve félrehúzódnak testvéreiktől, akkor a megbízható hívek foglalkozzanak velük bölcsen, lelkükért munkálkodva. Azonban vigyázzanak, nehogy e tagok példája másokat is megrontson, s nehogy helytelen útra vezessék a gyülekezetet elhidegülésükkel és hazug pletykáikkal. Vannak önelégült testvérek, és olyanok is, akik azt gondolják, hogy a gyülekezet néhány tagja igaz ugyan, de a többiek minden tettét kikezdik, hibát találva bennük. Nem szabad engednünk, hogy az ilyen emberek veszélyeztessék a gyülekezet jólétét. A gyülekezet erkölcsiségének emelése érdekében mindenki tartsa kötelességének, hogy a bibliai elvek szigorú alkalmazásával ápolja lelkét, mintha a szent Isten előtt állna” (480. o.).

 Az utolsó támadás

Az egyházzal szembeni második ördögi támadás azokat fogja érinteni, akik meg tudtak állni az első támadás alatt. Egyházunk prófétanője kifejti A nagy küzdelem című könyvében, hogy az adventistákról álhíreket fognak terjeszteni, pontosan úgy, ahogy a zsidó elöljárók Krisztus ellen is lejárató hadjáratot indítottak. Ellen G. White a következő szavakkal beszél a jövőről: „Az emberek azzal vádolják Isten törvényének tisztelőit, hogy csapásokat hoznak a világra. A természet félelmes háborgásáért, az emberek viszálykodásáért, a vérontásért és a mérhetetlen szenvedésért – őket okolják. Az az erő, amely az utolsó figyelmeztetést kíséri, felbőszíti a gonoszokat. Haragjuk fellángol azok ellen, akik elfogadták az üzenetet, és Sátán még jobban elmélyíti a gyűlölet és az üldözés szellemét” (614. o.).

Azonban örömmel tölt el a tudat, hogy ez az idő éppen az igazak megmentése érdekében lesz rövidre szabva. Imádkozzunk az Úrhoz, hogy a vég idején tisztánlátással rendelkezzünk! Már mostantól kezdve meg kell tanulnunk megkülönböztetni az igazságot a hamisságtól.

Gondolatok az imádsághoz:

1. A gyakorlatban mit tehetsz annak érdekében, hogy fejleszd a tisztánlátás képességét, amire oly nagy szükség lesz a vég idején?

2. Hogyan értelmezed az Úr Jézus Mt 5:11 versében tett kijelentését?

3. Hogyan segíthet az 1Tim 4:6–7 verseiben található tanács akkor, amikor a körülöttünk levő valósággal kapcsolatosan különböző elméletekkel ostromolnak bennünket, amelyeknek ráadásul semmi közük egyházunk küldetéséhez?

Aurel Neațu, a Romániai Unió elnöke