Timp de citire: 5 minute

Második szombat délelőtt.

Keresztény életstílus és az utolsó napok eseményei

Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon, várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsőséges megjelenését; aki önmagát adta miérettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt” (Tit 2:11–14).

Ez a szentírási szakasz egészen más dolgokat tanít nekünk, mint némelyek szavai, akik vallják, hogy hisznek az evangéliumban. Arra int, hogy éljünk mértékletesen, igazán és szentül ebben a jelenvaló világban, miközben várjuk a nagy Istennek és a megtartó Jézus Krisztusunknak dicsőséges megjelenését.

Néhányan kifogásolták a munkámat, mert azt tanítom, hogy kötelességünk várni Krisztus személyes megjelenését a menny felhőiben. Azt mondták: „White testvérnőt hallgatva azt hinné az ember, máris itt van az Úr napja, úgy beszél Krisztus megjelenéséről. Ugyanerről a témáról prédikált már az elmúlt negyven évben is, mégsem jött még el az Úr.”

Ugyanezt a kifogást fel lehetne hozni magának Jézusnak a szavaival szemben is. Így szólt szeretett tanítványán keresztül: „Ímé, hamar eljövök!” – mire János válaszolt: – „Bizony, jövel, Uram Jézus!” Jézus figyelmeztetésként és bátorításként szánta ezeket a szavakat népe számára, miért ne figyelnénk rá? Az Úr azt mondta, hogy a hűségesek vigyáznak és várnak rá…

Krisztus nem nyilatkoztatta ki számunkra eljövetelének pontos idejét. „Arról a napról és óráról pedig senki nem tud” – mondta Jézus. Eljövetelének jeleiről viszont beszélt. „Mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt”. Arra intette őket, hogy eljövetelének jeleit látván, „nézzetek fel, és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelgett a ti váltságotok.”

Mindezek kapcsán az apostol ezt írta: „De ti atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!” Mivel nem tudjuk Krisztus eljövetelének óráját, éljünk mértékletesen és szentül ebben a jelen világban, „várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését”.

Krisztus értünk adta magát, hogy megváltson bennünket minden gyarlóságunkból és egy kiváltképpen való népet tisztítson meg magának, akik jó cselekedetekre igyekeznek. Gyermekeinek feladata, hogy Mesterük képviselőiként őrizzék különleges jellemüket.

Mindenkinek van itt teendője. A gazdagok hozzák a javaikat, a magas tisztségben lévők a befolyásukat, a tanultak a bölcsességüket, a szegények az erényeiket, ha Isten eredményes munkatársai szeretnének lenni.

Rendezzék a kapcsolatukat Istennel, hogy tükrözhessék Isten fényét és dicsőségét, ami Jézus Krisztus arcán ragyog.

Olvasunk egy osztályról, akik azt mondogatták, messze még Jézus eljövetele, de az ilyenek életében fog olyan váratlanul érkezni, mint éjjel a tolvaj, és hirtelen tör rájuk a veszedelem. Milyen sokan vannak, akik engedik, hogy a földi biztonság bölcsőjében elringassák őket, de itt az ideje, hogy az álomból felébredjünk! Azt mondja az apostol: „… nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.”

Ébereknek kell lennünk, hogy felismerjük az idők jeleit, és figyelmeztessük az embereket. Sokan vannak a világban, akik igyekeznek elhallgattatni a figyelmeztetést, mondván: „Békesség, békesség, és nincs békesség!” (Jer 6:14). Nekünk más irányt kell felvennünk. Sokan vannak, akik így szólnak az aggódó emberekhez: „Ne zavartassátok magatokat! Éljetek tovább Isten nélkül, keressétek a magatok dicsőségét, szórakozzatok! Nincs még itt az Úr napja!”

Vajon nem határozott céllal mondta Megváltónk, hogy „Ímé, eljövök hamar”? Nem látta vajon, hogy egyházának szem előtt kell tartania ezt az ünnepélyes eseményt? Álljunk be mi is az utolsó napokat gúnyolók kórusába? „Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert amióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva.” Én nem akarok ebbe az osztályba tartozni. Én fel akarom ébreszteni az embereket Krisztus közeli eljövetelének üzenetével!

Nagy felelősség

Akik ismerik a jelenvaló igazságot, azoknak nagy felelősségük van a világ felé. Figyelmeztetniük kell az embereket az eljövendő ítéletre. Be kell mutatniuk Krisztust. Ne siránkozzanak sötétségük miatt, ne búslakodjanak és panaszkodjanak az út nehézségei miatt, hanem emeljék fel gondolataikat Istenhez, nyissák meg szívüket Jézusnak, engedjék be Őt, és Ő bennük fog lakozni.

Engednünk kell, hogy Krisztus legyen szívünk trónján, hogy lelkünk templomát megtisztítsa minden szennytől. Megváltónk közeli visszatérése legyen élő valóság számunkra! A jelenben a legfontosabb kérdés az, hogy milyen állapotban van a lelkem. Törekszem-e arra, hogy idézzem Jézus szavait? Tanítom-e a gyermekeimnek, hogy van lelkük, amit Jézus meg akar menteni; hogy a békesség és a szentség életük része kell, hogy legyen? Tanítom-e nekik, hogy tegyék kezüket Krisztus kezébe, hogy vezethesse őket?

A lehető legkomolyabb munkát kell elvégeznünk, és nincs időnk arra, hogy üres ciszternákból próbáljunk inni, amelyek nem tartják a vizet. Késlekedés nélkül jöjjünk Krisztushoz az élet vizéért! Buzgón kell tanulmányoznunk a Bibliát. A Biblia tanulmányozása létfontosságú számunkra. A Szentírás teszi bölccsé az embert az üdvösségre, mégis milyen kevesen találnak időt az Isten Igéje kutatására!

Férfiak és nők engedik, hogy lekössék őket a vesztébe rohanó világ dolgai. Értéktelen alapra építik reménységüket, porba írják a nevüket. Még azok sem hallgatnak Mesterük parancsaira, akik vallják, hogy Krisztus követői…

Isten gazdag áldásokat áraszt ránk, hogy élvezzük azokat, és várja, hogy gyümölcsöt hozzunk az Ő dicsőségére; de sokan elhanyagolják a rájuk bízott munkát. Nem rendelik alá akaratukat teljesen az Atya akaratának. Sokan vannak, akik úgy érzik, hogy ha Istenre és a mennyei dolgokra gondolnak, akkor lehangoltak és csüggedtek lesznek, és káros az egészségre, ha vallásos tárgyaknál hagyjuk időzni a gondolatainkat.

Amikor fiatal lány voltam, Isten megnyitotta a Szentírást elmém előtt, és világosságot hintett az Ige igazságaira, akkor siettem, hogy hirdessem másoknak is a megváltás drága örömhírét. A bátyám így írt nekem: „Könyörgöm, ne hozz szégyent a családunkra! Bármit megteszek érted, csak ne menj el prédikátornak!”

„Szégyent hozok a családra?!” – kérdeztem. – „Szégyent hozhatok a családra azzal, hogy Krisztust, a megfeszítettet hirdetem? Ha annyi aranyat adnál nekem, amennyit csak befogad a házad, akkor sem hagynám abba, hogy Istenről bizonyságot tegyek! Én a megjutalmazásra tekintek. Nem maradok csendben, mert amikor Isten világosságot ad nekem, akkor azt azért teszi, hogy képességem szerint árasszam azt másokra.”

Nem az történt, hogy a papok és főemberek a tanítványokhoz mentek, és azt parancsolták nekik, hogy hagyjanak fel Krisztus nevének hirdetésével? Börtönbe zárták a hűségeseket, de az Úr angyala eljött, hogy kiszabadítsa őket, és tovább hirdethessék az élet igéit az embereknek. Ez a mi munkánk is…

Az igazság, ahogy az Jézusban van

Úgy kell hirdetnünk az igazságot, ahogy az Jézusban van. Krisztus azért jött el a világba, hogy megmentse a bűnösöket. Harminc éven át élt itt, mint példaképünk. Elviselte a bántást, a gyalázatot, a szégyent, az elutasítást és a halált; mégis él! Ő az élő Megváltónk! Visszament a mennybe, hogy közbenjárjon értünk.

Keresztre feszítése előtt azért imádkozott, hogy tanítványai legyenek egyek Vele úgy, ahogyan Ő egy az Atyával. Lehetséges, hogy a bűnös, bukott ember ilyen magasztos kapcsolatba kerüljön Krisztussal? A Krisztussal való egység hoz fényt, békességet és vigaszt a lelkünknek. Mielőtt Megváltónk a mennybe emelkedett volna, így szólt tanítványaihoz: „…Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok” (Jn 16:7). Kinek ne lenne Vigasztalója a próbák idején?

Beszélj Jézus szeretetéről, beszélj az ő hatalmáról, így már itt a földön mennyországod lesz, s majd beléphetsz égi hazádba is. Válaszolj Isten fényére, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, gyógyulásod gyorsan kivirágzik, világosságod feltámad a sötétségben, és az Úr dicsősége lesz jutalmad.

Gondolatok az imádsághoz:

1. Mit jelent „mértékletesen, igazán és szentül” élni? Ebben az összefüggésben Krisztus eljövetelének közelsége befogadóbbá vagy kirekesztőbbé tesz bennünket?

2. Miközben Krisztus eljövetelét várjuk, mely bibliai szakaszok a leghasznosabbak annak elsajátítására, hogy hogyan tükrözhetjük Krisztus jellemét a körülöttünk élők számára?

3. Egy 1-től 10-ig terjedő skálán (ahol a 10-es a legmagasabb értékelés) mennyire vagy biztos abban, hogy üdvözülnél, ha Jézus Krisztus ma jönne el? Légy őszinte!

A hetednapi adventisták hiszik, hogy Ellen G. White (1827–1915) a prófétaság bibliai ajándékát gyakorolta nyilvános szolgálatának több mint 70 esztendeje alatt. A fent idézett írás egy általa megfogalmazott levélből származik, ami később a Signs of the Times [Az idők jelei] 1889. június 24-ei számában is megjelent.