Timp de citire: 4 minute

Vasárnap.

A hetednapi adventisták a világ legtöbb országában jelen vannak. Jelenések könyve 14:12 verse elmondja nekünk, miért. Ez az apokaliptikus részlet két jelentős értéket és igazságot ír le, amik a keresztény hit mércéi. Megőrzik a hitet Jézusban, az emberiség egyetlen Megváltójában, és engedelmeskednek Isten parancsolatainak. Ezek az örök értékek békét, örömöt és boldogságot teremtenek az emberi életben.

Elhívás a hűségre

A Jézushoz, mint Úrhoz való hűség kritikus a bizonyságtételünk megbízhatósága szempontjából. A hűtlen élet teljes lelki bukást jelent.

Ellen White megfigyelte: „Megtagadjuk Jézust Krisztust, aki elvette a világ bűneit, ha az igazság elfogadása után nem mutatjuk ki a világ felé az igazság megszentelő erejét a saját jellemünkön keresztül. Ha nem vagyunk jobb férfiak és nők, ha nem vagyunk jószívűbbek, könyörületesebbek, udvariasabbak, gyengédséggel és szeretettel teljesebbek, ha nem nyilvánítjuk ki mások felé a szeretetet, ami Jézust a világra vezette kegyelmi küldetésében, akkor nem vagyunk Jézus Krisztus hatalmának bizonyságtevői a világ előtt.” 1

Egy kedves példa

Nem oszthatjuk meg meggyőzően Jézus szeretetét másokkal addig, míg mi magunk meg nem tapasztaltuk azt. Nem oszthatunk meg valamit, amivel nem rendelkezünk. A világ tele van szeretetet és elfogadást kereső emberekkel, akik békére és boldogságra vágynak. Gyorsan észreveszik, ha nem vagyunk hitelesek, az őszinteség viszont sok szívet megnyer.

Tom keresztény szülők gyermeke volt. 15 évesen keresztelkedett meg a barátaival együtt. Mindenki ezt várta el tőle. Azonban nem tért meg igazán. Összeházasodott egy gyönyörű keresztény nővel, de ez nem tartotta vissza attól, hogy azokhoz csatlakozzon, akik a széles úton járnak, ami a pusztulás felé vezet. Évekkel később a felesége meghívott egy lelkészt, hogy tartson bibliaórát a házukban. Tom nem érdeklődött, de nem is ellenkezett, mert ő és a lelkész barátok voltak.

Tom titokban a szomszédos szobából hallgatta a bibliaórákat. Néhány hét elteltével csatlakozott a csoporthoz, feltűnés nélkül, az ajtóhoz közel ült le. Tanúja volt annak, milyen változások következnek be a felesége és a többi csoporttag életében. Tomnak tetszett az őszinteség, ahogyan bevallották hibáikat, és változtattak az életükön. Egyik este sírni kezdett. Nem átlagos könnyeket hullatott, hanem az öröm és megbánás könnyeit. Bevallotta: „Sosem értettem az adventi üzenetet. De ahogy ezeket az órákat hallgattam, új fényben láttam meg Jézust. Isten adott nekem egy második esélyt! Most már másképpen látom a dolgokat!”

Újra megkeresztelkedett, mert egy olyan megnyerő szeretetet fedezett fel, ami őszinte és ragályos volt.

Gyógyító engedelmesség

Az engedelmesség sokat vitatott és félreértett igazság. Az Isten parancsolatainak való engedelmesség végső soron az emberiség gyógyulásához vezet, és mindig az egyén előnyére szolgál, aki gyakorolja azt. Valódi kifejeződése Jézus iránt érzett szeretetünknek. János ezt írta: „Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az Ő parancsolatait; az Ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1Jn 5:3).

Egy fiatal, 18 éves lány elköltözött otthonról, hogy egyetemre menjen. Az első héten rájött, hogy az egyik órája péntek este van, naplemente után. Megkereste az óraadót, és elmagyarázta neki, hogy hetednapi adventistaként megtartja a szombatot, mint hetedik napot, és nem fog tudni részt venni a péntek esti órákon. Az oktató kifejezte csalódottságát, de nem volt hajlandó módosítani az időponton. Ahelyett, hogy elbizonytalanodott volna a bonyolult helyzet miatt, a fiatal lány Isten elé vitte problémáját.

Egy héttel később az oktató tájékoztatta az osztályt, hogy áthelyezte az óra időpontját péntek reggelre. A lány nem tudott róla, de a tanár kapcsolatba lépett az egyház vezetőségével, és megkérdezte: „Tényleg igaz, hogy a hetednapi adventisták a szombatot péntek napnyugtától szombat naplementéig számítják?” Amikor megtudta, hogy ez így igaz, módosította az órája időpontját.

Az eredmény többszörös áldás volt. Megerősítette a fiatal nőt a hitében; hatással volt az oktatójára, aki ezáltal megismerkedett az adventista hittel és életvitellel; a lány pedig végső soron kivívta tanára tiszteletét.

Amikor lehetőségeket teremtünk az áldásoknak

Isten országa értékeinek és igazságainak nincs hatalmuk arra, hogy áldásokban részesítsék azokat, akik ismerik őket, és hatással legyenek azokra, akik nem tudnak róluk, amennyiben az egyház tagjai nem élik meg azokat örömteli módon, és az áldások nem mutatkoznak meg a viselkedésükben. A hivatásnak is csak akkor van meggyőző ereje, ha a való életben is megélik. Amikor azt tesszük, ami helyes, őszinte és igaz, és kiállunk Isten országának bibliai értékeiért, lehetőséget teremtünk Istennek nem csupán arra, hogy értünk tevékenykedjen, de arra is, hogy más embereket is megérintsen.

Fontoljuk meg a zsoltáros kérdését: „Uram, kicsoda tartózkodhat sátorodban, kicsoda lakozhat szent hegyeden?” (Zsolt 15:1). A válasz világos: „Aki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében. Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak. A megbélyegzett utálatos az ő szemeiben, de az Urat félőket tiszteli (Zsolt 15:2–4).

Világunk megtört és zavaros. Ez igaz minden helyre, ahol hetednapi adventisták élnek. Ahhoz, hogy a hitünket meg tudjuk élni nyilvánosan, először fel kell készülnünk, és fejlesztenünk kell azt magányunkban. Isten próbára tette Jeremiást, hogy „járja Jeruzsálem utcáit”, és keressen egy embert, aki törvénye szerint él, és igazságra törekszik (Jer 5:1). Isten ma is ilyen embereket keres: olyanokat, akik őszintén kezelik az üzeneteket, amiket Isten írott Igéjében találnak, akik megélik az igazságot, hisznek Jézusban, és az Ő parancsolatai szerint járnak.

Mindannyian pozitívan válaszolhatunk a hívására: „Drága Uram, én leszek az a hűséges ember! Segíts nekem, hogy azzá válhassak, akinek igaz keresztényként lennem kellene!” Válaszunk lehetőséget teremt Istennek, hogy megáldjon minket és azokat, akiket megérintünk. Ez a mi örömünk hetednapi adventistákként.

Gondolatok az imádsághoz:

1. Hogyan élhetjük az életünket oly módon, hogy az a hitünket tükrözze?

2. Mit kell megváltoztatnunk az életünkben, hogy a bizonyságtételünk hiteles legyen mások számára?

3. Csakis a Szentlélek munkája képes megjavítani az életünket. Miként találhatjuk meg a bátorságot, hogy szabadságot adjunk neki, hogy pontosan ezt tegye? Mi gátolhat abban, hogy válaszoljunk neki?

Ellen G. White: That I May Know Him [Hogy megismerjem Őt]. Washington, D.C., 1964, Review and Herald Pub. Assn., 306. o.

Audrey Andersson, a Hetednapi Adventista Egyház Transzeurópai Divíziójának titkára